Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó
Bejelentkezés
mackonyuszi

Kiszakadtunk otthonról..

mackonyuszi · 3 hónapja
A mindennapi munka után,néha érdemes elhagyni az otthonunkat.
Mi is gondoltunk egyet és csak úgy elutaztunk.
(Nekem mindig mindegy hova megyünk,így mackókám találja ki a programokat,csak annyit kérek ne menjünk nagyon messze,mert a hosszú utakon nyűgössè válok)

Megint egy szép helyre vitt engem.Sètáltunk a kis utcákban,közben nézegettük a házakat és az embereket.Próbáltuk kitalálni milyen lehet ott élni.

Megèheztünk szokás szerint.
Egyik helyen szólt a cigány zene,nagy terasz ,sok ember vette körül a helyét.
Megálltunk,megnéztük az ètlapot...odalépett a kedves pincèrlány és azonnal ajánlott valami finom ételt,ami épp akkor készült el,és friss...én rákérdeztem humorosan,hogy csak az az egy a friss?....erre ő....dehogy,a többi étel sem a fagyasztóból kerül elő...

Összenèztünk,megállapítottuk hogy ez egész jó hely lehet(mert ugye már kifogtunk ehetetlen èteleket többször)

Leültünk.Addira már tudtuk mit kérünk.
A szokásos két személyes tálat,mert azon mindketten találunk fogunkra valót.

Megérkezett az étel,gyönyörű nagy fatál,minden féle sült husival,gombával,sajttal,körettel és savanyúsággal(az utolsó meglepetés is volt,mert még egy étteremben sem szolgáltak fel savanyúságot a tálakon)

Nagyon különleges pohárból ittam a sört,ami azonnal megtetszett mindkettőnknek.Fontolgattuk hogyan vihetnènk magunkkal.
Az étkezés végén,megkérdeztük elvihetjük e....odaadták,szó nélkül.
Valószínű szimpatikusak voltunk itt is.

A pincér megkérdezte kit zavarhat a számlával...mackókám azonnal nyúlt a pénz után...rámnzett a férfi és azt mondta nekem...gratulálok hölgyem ön megtalálta az igazit,az úri embert...
Boldogság fogott el...de nem értettem miért gratulált,amikor én már tudom hogy nekem ő az igazi....

Megállapítottuk,hogy ilyen szuper helyen ritkán járunk...boldogan,tele hassal ,jókat nevetve kerestük az autót.
Picit eltévedtunk a temérdek utca között.Volt ahol csak körbe mentünk.

Hazaidnultunk.
Vibrált közöttünk a levegő,úgy mint mindig amikor együtt vagyunk.ZzZzZzZ

Nem tudtam hogyan bírjuk ki hazáig,hogy ne legyünk egymásèi.

Több helyen megálltunk,de mindenhol volt valaki...
Végre volt egy erdei út,ahol nem állt autó...megálltunk pár percre.Gyorsan tüzet oltottunk.
Megint megállapítottuk hogy ezek is mi vagyunk,mint két tini aki lopva keresi a helyét ahol együtt tudnak lenni picit.

Hazaértünk...átbeszéltük a történteket,az emberek viselkedését,ruházatukat,a sétát,és mindent ami történt azon a napon.

Nyugalomban megkoronáztuk a napot...semmi kényszer,sietség nem volt benne.
Tökéletes volt minden.
Hosszú forró szerelmes csókkal búcsúztunk.

A teleregèny aznapra vèget ért...de jön a folytatás,ami mindig gyönyörű és fergeteges....és ahol mi írjuk a forgatókönyvet.



Megjegyzést csak bejelentkezett blogolok tagok írhatnak!
Jeletkezz be a blogodban, vagy készíts te is egy blogot a blogolok.hu-n!
mackonyuszi